-Kicsim, indulunk. Öveket becsatolni.
-Oké, de ugye tudod, hogy nincs jogsid? -anya mindig vezetni akar, de a jogsit nem akarja megcsinálni. -.-"
Kiszálltam a járműből és szóltam apának.
-Apa, szólj már anyának!
-Gyere, úgyse fog kiszállni. Motorral megyünk. -közölte velem a hírt. (Mi? Van motorunk? :/, Oké.)
Megpillantottam az ámulatba ejtő motort. (két autónk van de az egyik nem jó).
-Apa. *o* Ez meg honnan van? -kérdezősködtem.
-Vettem. A fenébe! Hol a kulcs?
-Mindegy apa. Megyek gyalog mert elfogok késni.
-Van buszra pénzed?
-Van- miután elmondtam indultam is a buszhoz.
Mikor oda értem felszálltam, de azt nem tudtam, hogy hol kell leszállni, szóval nem mentem olyan sokat. Csak néztem ide-oda és egyszer csak beleütköztem valakibe.
-Bocsánat. Jól van?
De a férfi nem mondott semmit csak tovább ment, semmit nem láttam az arcából mivel kapucni volt rajta. Már csak azt kell tudnom, hol van a... De megpillantottam a sulimat. Szép de egyáltalán nem hasonlít a régi sulimhoz. :/
Mikor beértem szembe találtam magam egy idős hölggyel.
-Szia. Bizonyára te vagy az új diák. -nyomott az arcán egy fura mosolyt.
-Jó napot. Igen én lennék, Amy Clark. -mondtam úgy mintha még soha nem beszéltem volna.
-Rendben, keresse meg Nathanielt a DÖK elnököt. -viharzott el.
-De.. Hol van az a Nathaniel? :/ Egyértelmű, hogy előbb a DÖK teremben keresem. -nyitottam be kopogás nélkül.
-Ööö. -pirult el egy szőke hajú fiú.
-Ez... -nem jutottam szóhoz.
-Kopogni nem lehet? -mondta még mindig pirult arccal.
-Bocsánat, de nekem nagyon sürgősen meg kell keresnem a DÖK elnököt.
-Én lennék az, de menjen ki. Nem látja, hogy.... -csapott a homlokára én meg kimentem.
Ismerkednem kéne. De kivel? Bemegyek a terembe. Bementem és egy lány elém állt.
-Szia! Te vagy az új lány? -integetett.
-Szia! Igen , a nevem Amy Clark. Neked? -kedvesnek tűnik.
-Engem Iris-nek. Találkoztál már a DÖK elnökkel? Neki kell oda adni a dolgokat.
-Hát.. Igen, de megzavartam, mert egy barna hajú lánnyal... Érted mire gondolok.
-Igen értem. Ő Melody, járnak de nagyon keveset van itt. Elég vicces lehetett. -röhögte el magát.
-Ja. -röhögcséltünk.
TRRRRR.... -csöngettek be, ami azt jelenti kezdődik az óra.
-Jó napot minden kedves diáknak. Mint már tudjátok új osztály társatok érkezett. Kérlek mutatkozz be. -mondta a tanár én meg kiálltam.
-Öööö. Hát. Sziasztok! -gondolkoztam mit mondjak magamról, elég félénk vagyok ilyenkor.
-Hát.. Tegyetek fel kérdéseket. -semmit nem tudtam mondani magamról. Ciki.
-Hány éves vagy?
-Mi a neved?
-Van pasid? Nagyon csini vagy. -viharzottak a kérdések és én csak álltam és majdnem elkezdtem bőgni.
-A nevem Amy Clark. -böktem ki nehezen.
-Haladjál már! -kiabáltta be egy szőke hajú lány.
-Elég legyen Amber! És ha lehet tényleg gyorsabban. -közölte a tanár.
-Oké, oké, oké. Öö. 17 éves, éves vagyok és szeretek mindent ami a, a, a zenével kapcsolatos. -mondtam ki nehezen a szavakat.
TRRRR.... Kicsöngettek mely azt jelezte ideje friss levegőt szívniuk.
-Gyerekek! Mindenki menjen ki az udvarra! -jelezte a tanár.
Mindenki kiment én meg oda mentem Iris-hez.
-Amy.
-Igen?
-Meg kell ismerned a barátaimat. -meg ragadta a karom és oda húzott a többiekhez.
-Áúú.
-Szia. köszöntek kórusban.
-Sziasztok. -nyomtam egy különös mosolyt az arcomra erre a lányok elröhögték magukat.
-Mi olyan vicces? -kérdeztem
-Hát a mosolyod te kis butus. -röhögtek.
Mindegyikük bemutatkozott és én meg szaladtam a terembe mert bent hagytam valamit.
-Szia. -intettem oda Castielnek. (padtársam ˇ.ˇ , egész órán Lysanderrel beszél)
-Cső. Miért jöttél be? -kérdezte.
-Én is kérdezhetném ezt tőled.
-Miért kell flegmázni? -kérdezte Castiel. Még hogy én flegmázok.
-Bocsánat. -.-" Na mind1. Amúgy csak a füzetemért jöttem, de már megyek is ha gondolod.
Már léptem volna ki az ajtón de Castiel vissza szólt.
-Várj!
-Igen? -sétáltam vissza hozzá.
-Én...nekem...el...kell..mondanom....valamit. -szégyellősködött.
-Castiel? Mi bajod? Csigát ettél? o.o
-Figyelj, én teljesen jól vagyok. De... Szerelmes vagyok beléd. bökte ki.
-Hát.. Ööö. Komolyan?
-Igen. Szeretnék valamit megkérdezni tőled.
-Ne. Castiel. Tudom mit akarsz megkérdezni, hogy járok-e veled. A válaszom nem és ez nem is fog változni. Szia. -viharoztam ki a teremből. Mit tettem?
Kimentem a lányokhoz és megse mukkantam.
-Amy.
-Tessék.
-Baj van? Mintha valakivel összevesztél volna.
-Te egy gondolat olvasó vagy Rosa.
-Tudom. >.<
A lányok megint csak elröhögték magukat, Rosa megfogta a karomés elhúzott a lányoktól.
-Kivel vesztél össze? -aggódott Rosa.
-Castiel.
-Azzal a bumburnyákkal. -néztem rá.
-Bocsi. -mondta Rosa.
-És min vesztetek össze? -kérdezte.
-Közölte velem, hogy szerelmes belém aztán meg megakarta kérdezni, hogy járok-e vele én meg erre kiakadtam és egy fájdalmas, szigorú nem-et mondtam.
-Hát te nem vagy komplett. Castiel nem szeret bele mindenkibe, csak abba akit tényleg igazán szeret és különlegesnek tartja. Szerintem ezt nagyon elcseszted. -mondta.
-Tudom. Hogyan tehetem jóvá? Mondd. -kezdtem el sírni.
-Hát. Ha igazán szereted akkor én a helyedben bocsánatot kérnék, ráadásként igent mondanék.
-Köszönöm Rosalya. Nagyon jó barát vagy. -öleltem át.
-Nincs mit. Te is. Sok sikert! -szaladtam be a terembe.
-Mit akarsz már megint? -úristen. Castiel sír.
-Castiel. Kérlek ne sírj. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. -huppantam le mellé.
-Nem sírok.
-Castiel. Bocsáss meg. Szeretlek!
-Tényleg?
-Igen. És leszek a barátnőd.
-Én is szeretlek Amy Clark. -kimondta és abban a pillanatban átölelt.
Képet készítette: Szofi S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése