4.rész "Titkok kamrája,, Új titkom

Sok hét eltelt mióta belezúgtam Kentinbe, és ha tudni akarjátok nem, nem mondtam még el neki. 
Na jó, most már indulok suliba mert még elkésem. Hamar beértem a suliba és első pillantásom Castielre esett aki ott várt engem vigyorogva az udvaron.
-Szia. Miért nézel így? O_o -néztem rá furán.
-Hallom Kentinnel voltál egész nap. Mit hozol fel mentségedre? -nézett rám úgy mint egy hülye.
-Közöd? Egyenlőre csak az anyánk ugyanaz. 
-Egyenlőre.
-Castiel, hagyjál már békén. 
Láttam Kentint miközben kijött a tanáriból.
-Szia Kentin. Mi történt?
-Szia. Véletlen berúgtam az ablakot focizás közben. Az a büntetésem, hogy ki kell takarítanom egy temetőt. 
-Egy temetőt? Oké... -hirtelen elfogott megint a szerelem vágy. -És mi lenne ha helyetted csinálnám meg?
-Tényleg meg tennéd értem?
-Hisz legjobb barátok vagyunk. Vagy nem? 
-De. :) Köszönöm. -és azzal el is ment
Miket meg nem teszek Kentinért. Gyorsan odaszaladtam Kentinhez.
-Kentin, várj. Mikor kell? Add meg a címet.
-22:00, A temető ahol Rosa Brindhlay meghalt és a szelleme azóta ott kísért. Mese az egész. 
-Oké. -biztos, hogy mese. -Kentin újabb léptekkel távolodott tőlem. 
-Szia Nathaniel.
-Szia. -szaladtam el.
-Rosa! Segíts nekem. 
-Miben? 
-Temetőt takarítani amelyikben "Rosa Brindhlay meghalt és a szelleme azóta ott kísért.,, Mese. -idéztem.
-Na ezt most elfelejtheted. Tudod, hogy nagyon kedvellek de egy temető, elég gázos hely. 
-22:00-ra kell ott lenni. Légyszí.
-Mivan?! Este 10-kor. Biztos, hogy nem. Bocsánat de nem lehet. Sok dolgom van így is.
-Oké. Azért köszi. -mentem el. Minek kellett elválalnom? Én hülye.. -.-" Még hozzá teljesen bele zúgtam Kentinbe.. 
Hamar eljött az este én meg lassú léptekkel tartottam a temetőbe. 5perc alatt oda értem és valami árnyékot láttam Rosa Brindhlay koporsójánál. :O Nagyon megijedtem.
-Haló! Van itt valaki? -hú de félek.
-HAHÓ! HAHÓ!! -senki. Megnyugodtam, de ekkor egy különös hang szólalt meg.
-Menj el, menj el! A szellem téged kísért, takarodj! -nagyon megijedtem és haza szaladtam. Holnap utána járok ennek a szellemes dolognak. 

     ~KENTIN SZEMSZÖGÉBŐL~

Nem tudom igazából mit érez irántam Amy, de azt tudom, hogy én teljesen bele zúgtam. Mindenesetre kedves volt Amytól, hogy elvállalta. 

~AMY SZEMSZÖGÉBŐL~

Meg kell találnom Kentint. Elmesélem neki. 

-Szia Kentin.

-Szia. -mosolygott. -Hogy ment?

-Rosszul. Szellemet hallottam. -és ekkor elkezdett röhögni.

-Ezt komolyan mondod? xD

-Igen. De fejezd már be a röhögést!

-Okay... Mr. Busta arc ^^ - -.-"

-Szóval kifogom deríteni, hogy szellem volt-e.

-Te tudod. -és azzal gyors léptekkel elment. 

Megint eljött az este. Ismét elmentem abba a temetőbe és őszintén szólva még mindig féltem.

-Halihó! Valaki. -mondtam egy hangos ordítással és egy árny jelent meg előttem.

-Már megint te? Mit akarsz? -beszélt szellemesen.

-Igen. Ön szellem? -kérdeztem ilyedve.

-Dehogyis. -és ekkor felfedezte magát. 

-Szóval.Te...Egy...Vámpír...Vagy?!! -meg voltam rémülve, mintha gyökerek húztak volna a földbe.

-Ne ijedj meg. Tudom tartani magam.

-Oké. Megnézhetem az a koporsót. -oda húzott, hideg volt a keze és nagyon gyors volt.

-Szóval ez az. Ez itt a legszebb koporsó. Sajnálom Rosa-t. 

-Barátnőm volt. 

-Ó, sajnálom. Tudja így hívják a barátnőmet. 

-Tényleg? Az jó. Muszáj valamit meg tennem.

-Mit? -néztem rá úgy mint aki citromba harapott volna. 

-Majd megtudod. -a falnak nyomott és vámpírrá változtatott. 

Azonnal vörös lett a szemem. Nem tudom, hogy fogom kimagyarázni.

-Sajnálom. De akit Rosa sírjához engedek azt vámpírrá kell változtatnom. 

-Ez.ez..Ne..-elkezdtem sírni.

-Most még nem nagyon tudod kordában tartani azt, hogy emberek, állatok vérét kiszívd. Képességed van mely a pajzs. Gyors vagy, hideg és mindent halassz.  

-De... Egy harapással bárkit megölhetek.

-Így van. Ugyhogy menj állatra vadászni.

Azonnal szaladtam és találtam egy őzikét és sajnos, nem bírtam megállítani magam, magától jött. 

-Itt vagyok. -csupa vér volt a szám.

-A nevem Dimitri a tied Amy. 

-Honnan tudod? -vicsorítottam rá.

-Mindent tudok. -és Dimitri letörölte a számról a vért és már ott se volt.

Hogy én, hogy fogom kimagyarázni magam. :'( Mindegy ma nem megyek haza. Még képes lennék anyáékat megölni. :'( 

AMY ELTITKOLJA TOVÁBBRA IS MIT ÉREZ KENTIN ÍRÁNT? MEGTUDJA VALAKI AMY LEGÚJABB TITKÁT? VALAKIT MEGFOG HARAPNI? A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN KIDERÜL!

3.rész ~ Rájöttem, avagy új szerelem.

Ismét egy újabb nap. Lysander igazából nem tudom, hogy szeretem-e vagy csak járni akarok vele, de ez most lényegtelen. Kíváncsiak vagytok miért keltem 4 órakor?  Mert kaptam egy üzenetet melyben ez állt:

.-Szia Amy! Kentin vagyok. Emlékszel rám? ^_^ 

.- Kentin. Szia.. (Ez a fiú a régi sulimból van, nagyon kedveltem régen is csak elment egy katonai suliba, teljesen belém volt zúgva) -Persze, hogy emlékszem rád. Kérsz kekszet? :D

.- Sokat változtam. Csak most nem látod mert nincs képem és messengerezünk. 

.- Aha, értem. (tuti semmit nem változott)

.- És most melyik suliba fogsz járni?

.- Hát abba amelyikbe te. 

.- Hihi, jaj dejó. (megint rajtam fog lógni -.-" )

.- Na mind1 megyek mert még fel kell öltöznöm stb, stb. Puszillak Kentin (azért jólesett, hogy rám írt)

-Oké, én is. 

Szóval ezért keltem 4 órakor. 2 órát beszélgettünk. (nem az egészet írtam le ;) )

Felvettem a ruha szettemet és indultam le reggelizni. Csupa finomság várt engem, 2 perc alatt megettem a felét. :D 

Azta, de gyorsan telik az idő (bezzeg az órákon nem -.-") (06:56)
-Apa! Elviszel a motorral suliba? ^_^

-Persze. Most? Ilyen "korán"?

-Hát, nem muszáj most rögtön, de egy 10perc múlva igen. ^-^
-Oké, meg reggelizem és megyünk. 
Apa gyorsan megette a reggelijét és indultunk MOTORRAL *0* a suliba. 
-Lysander. Szia.
-Szia szerelmem. -meg akar csókolni, de én ellöktem magamtól mielőtt hibát követnénk el.
-Én.. Mondanom kell valamit. -majdnem elkezdtem bőgni.
-Én. Már... nem... szeretlek. Sajnálom, de soha nem szerettelek csak beképzeltem magamnak. Kérlek ne haragudj rám. -elkezdtem sírni. 

-Nem haragszom. Én is ezt akartam mondani, mert Iris-t szeretem.. -kimondta. (cuki lennének együtt ^^)

-Akkor nincs gáz? -kérdeztem.
-Nincsen. -átöleltem.  

-Na mentem, mert még Nathanieltől meg kell kérdeznem az osztály fényképpel kapcsolatos dolgokat. Szió!
Mikor beléptem a DÖK-ös terembe Nathaniel teljesen kivolt borulva.
-Nathaniel. Mi a baj?
-Melody-val összevesztem. -sírt. 
-Sajnálom (nem annyira érdekel ˇ_ˇ)
-Mindegy.
-Mikor lesz az osztály fényképezés?
-Szerdán. Meghallgatsz?
-Szerdán? Ó bocsi de nagyon sok dolgom van. Szia *rohantam el mielőtt vissza szólt volna*
Megúsztam.... De mikor magamba bámultam valaki megérintett, annyira megijesztett, hogy majdnem szívrohamot kaptam. (Nyan cat.. :3  xd ) 
-Áááááááááááá. Ja, szia. SZIA! Kentin. ^.^

-Azta, gyorsan kapcsoltál. Hogy vagy? -nyomott egy puszit az arcomra.
- :D Jól, köszönöm. Nagyon megváltoztál. *o* Olyan helyes vagy. ^^
-Tudom.  xD
-Még nagyobb egód van mint volt, mert régen az egód -8 volt (a 8 fektetve) xD
-Nincs nagy egóm, aztaa de helyes vagyok *0* xDD
-Gyere körbevezetlek te idióta. :D
-Én vagyok az idióta? Én nem buktam meg matekból. 
-Ja azért mert szemüveges voltál és a szemüvegesek okosak. Legalább nem voltam akkora lúzer mint te. :D
-Kedves vagy. :D
-Tudom ^^ xD Na gyere. 
Kentint hamar körbevezettem és egész "túrán" (után is) röhögtünk. Kentinnel voltam egész áldott nap. 
-Kentin mindjárt jövök, várj itt. 
Gyorsan elmentem az infó terembe fellépni Facebookra, azzal kezdtem, hogy kiírtam: Akkora meglepetést kaptam *0* 
Azonnal jöttek a komik: Milyen meglepetés (hasonlók). Valaki hátulról megérintett. 
-Ó, szia Castiel. Hogy vagy? 
-Szia. Jól te? 
Hamar túllépett a kapcsolatunkon. (én is xd ) 
-Én is. 
-Mondanom kell valamit. Én is csak ma tudtam meg. Szeretlek de nem mint egy barátnőt. Azt kell mondanom, hogy öööö.... -de Amber bájosan belépkedett.
-Szia Castiel drága. Hogy vagy? 
-Elmennél kérlek?
-Mit kapok cserébe?
-Két nagy pofont. (ilyen beszólást Castieltől xD)
-Hö, Amber lelép. -totyogott el.
-Azta, Castiel. :D
-Menő vagyok. :D Na mindegy, Akkor mondanám tovább. Hogy mondjam.. 
-Bökd már ki. 
-Oké, te akartad. A tesód vagyok.
-Mivan? Omg... (teljesen lefagytam mintha egy számitógép lennék és újra kéne indítani.)
- Tesók vagyunk. De viszont az apánk nem ugyanaz. 
-Wáó. És a tesók jártak? Úristen o.o
-Szerencsére nem csókolóztunk, mondjuk jól esne. -csücsörített.
 -Menj már.-pofoztam meg nem erősen csak erősen xd
-Áú. Na léptem. Szia tesó.
-Nem hívhatsz így, csak úgy, hogy Amy. Értve vagyok? Ja és ha nem bánod továbbra is etyke maradnék.
-Igenis Amy Clark. -mondta franciásan. 
-Na mentem. Szia. -köszöntem el.
-Itt vagyok Kentin! -miközben szaladtam véletlenül megcsókoltam. 
-Bocsi én...
-Semmi baj. (olyan helyes..)
-Akkor szerintem menjünk. (nagyon zavarba vagyok)
-Várj, nem nézünk be a hugomhoz? Emily. Emlékszel rá? Még picike volt mikor megismerted.
-Felőlem nézzünk. Persze, hogy emlékszem rá. Menjünk. (annyira nincs kedvem , túlságosan zavarba vagyok)
5perc után már oda is értünk Emily lakásához. Nagyon szép kertes háza volt, de még továbbra is zavarban voltam. 
-Baj van Amy? Olyan csendes vagy?
-Semmi baj, csak. Semmi. 
-A csók miatt?
-Hát, igen. Olyan ciki volt. Bocsi. 
-Mondom, az már a múlt. Semmi baj. -nézett rám egy mosollyal. (még mindig zavarban vagyok, de próbálnom kell titkolni)
-Szia Emily! -öleltem át.
-Amy? Hát te, hogy kerülsz ide? -csodálkozott Emily, látszott rajta, hogy boldog.
-A tesód hívott. Gondolta átjöhetnénk hozzád. 
-Szupii. Kentin.
-Igen? 
-Hozz nekünk italt. Bármit, csak ne Jack Daniels-t és semmi más alkoholt!
-Különben hogy vagy? Hallom van egy gyereked. -mosolyogtam rá.
-Jól vagyok köszönöm. Igen van. Amúgy Kentin csak rólad beszél. Gyere nézzük meg Misszi-t. -gondolom a gyereke neve, nagyon szép név. Kentin csak rólam beszél?! :o
Bementünk a hálószobába és olyan gyönyörű volt. 
-Nekem már mennem kéne, ha nem gond. 
-Persze, hogy nem gond, csak egy picike gond van benne. Sötét van. 
-Nem félek a sötétben.
-Te tudod.
-Várj! Amy, én szívesen haza kísérlek, elvileg katonai táborban voltam, megtudlak védeni.
-Köszi. Akkor menjünk, sok dolgom van még otthon.
Kentin haza kísért és ismét nagyon sokat nevettünk, nem tudom, hogy mi lesz ennek a következménye de azt hiszem, hogy.......Belé szerettem. Mostanában mindenkibe bele szeretek, de az előbbieket csak beképzeltem magamnak, hogy szerelmes voltam beléjük, mindegy. Szeretem Kentint de nem mondom el neki, még nem. Castiel meg a tesóm. Tök jó, szóval minden lépésemet követni fogja. Hurrá... -.-" Miután haza értem, elköszöntem Kentintől.
-Jóéjszakát Kentin!
-Jóéjt Amy, vigyázz magadra. Szeretlek! -csúszott ki a száján.
-Mivan??!!
-Megyek. Jóéjt.
Asszem tényleg bele szerettem, de hogy? Mindegy is, túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz és méghozzá szőke is. xD  Na hát így telt ez a napom. De mostmár tényleg alszom. Jóéjt!

2.rész ~ Bonyolult szerelem

1 hete a suliba járok. Castiellel ezt én komolyan gondolom. Nem tudom mit fognak hozzá szólni a lányok, hogy Castiellel járok a suli bunkó fiújával. 07:45. Úristen! El fogok késni. Ne. Pár perc múlva szaladtam ki a kapun. Ismételten bele ütköztem valakibe, az a valaki. Lysander?!
-Bocsi. Te mit keresel itt? (07:50)
-Ööö. Hát. Mindegy, és te?
-Sietek a suliba, mert elfogok késni. 
-Akkor nem is zavarlak tovább. -indult el. 
-Te nem jössz suliba? 
-De. Csak kaját kell vennem. 
-De a bolt 2km-re van. Odaadjam az egyik kajám? -ajánlottam fel neki a meleg szendvicset.
-Meg köszönném. De...
-Semmi de. Indulás! -húztam magam után de Lysander megállított. (07:55)
-Ezt neked írtam. -nyújtott át nekem egy verset én meg leültem a kút mellé. 
Miközben olvastam rájöttem Lysander szerelmes belém, és nagyon közel van hozzám, majdnem megcsókoltuk egymást, nagyon kínos volt. 
-Lysander. Mennünk kéne. 
-Igen, igazad van. -hamar beértünk a suliba, végül kiderült, hogy a tanítás 10:00-kor lesz.-.-"De jó.
-Lysander. Beszélnünk kell. Állítottam meg a folyosón. 
-Miről? -mosolygott
-Arról a versről, amit írtál nekem. 
-Ó, az. Igen? 
-Én, elhiszem, hogy szerelmes vagy belém de én ezt nem viszonzom, vagy de. Nem tudom, ne zavarj össze. -szerelmes vagyok belé?!

-Én őszintén szeretlek. Nem kihasználni akarlak. Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy. 
-Lysander! Ne zavarj össze kérlek! Ez annyira bonyolult. Téged is szeretlek meg Castielt is, nem tudok ez ellen tenni. -rohantam a lány öltözőbe sírni és odajött hozzám a drága látós Amber.
-Szia kis csicska. -röhögtek Amberék a képembe. 
-Amber, kérlek hagyj békén. Beismerem, nyertél. Gratulálok! -mondtam könnyeket ejtve. 
-Csajok, menjetek ki! Most! -küldte ki a barátnőit Amber. 
-Amy. Én, sajnálom, hogy mindig bunkó voltam veled. -sajnálkozott.
-És ez továbbra is így lesz. 
-Hát persze csicskásom! Hahahaha! -ment el kecses léptekkel.
-Miért teszik ezt velem? Miért? -sírtam és bejött Rosalya. 
-Amy! Mi a baj?
-Minden Rosa. Minden. Nem tudom, Lysandert is szeretem és Castielt is. -szomorkodtam.
-Figyelj. Nem tudom ilyenkor mi a teendő de én elmondanám Castielnek és Lysandernek. 
-Lys már tudja. Castielnek nem merem elmondani, tuti kiborulna. 
-Igen, de minél előbb annál jobb. Elég bonyolult szerelem. 
-Igen, bonyolult, nagyon bonyolult. Nem mondom el Castielnek. Majd, de nem most. 
-Te tudod. Na nekem mennem kell, te is gyere. Óránk lesz. -bementünk a tanterembe és a tanár közölte velem, hogy Lysander mellett kell ülnöm. Szuper... Ne már..
-Szeretlek! Szeretlek! -suttogta egész órán a fülembe, szerencsére senki nem hallotta.
-Hagyjál már! Figyelni szeretnék. 
-Csak nem fogsz. 
-Hahaha.. -bámultam a tanárt.
-Kicsim. Hogy vagy? -kérdezte Castiel.
-Jól Cas, de most ne beszéljünk óra van. 
Mikor kicsöngettek kimentem a folyosóra és Cas odajött hozzám. 
-Puszika. -akart egy csókot adni de én gyorsan kifogást kerestem.
-Castiel! Iris keres engem. Bocsi mennem kell. Szió. -megúsztam de azért kicsit ciki. 
-Szia Amy. -köszönt nekem Alexy.
-Szia Alexy. Hogy vagy?
-Jól köszi. Te?
-Én is. Sírhatok rajtad? 
-Ööö, elég hülye kérdés, de persze. -borultam a vállára sírni.
-Nekem mennem kell. Az igazgató nő beszélni akart velem. Szia. 
-Szia Alexy. 
Mit tegyek, hogy ennek az egésznek vége legyen? Mit? Ezt én már nem bírom. 
-Castiel! Beszélnünk kell. 
-Miről? 
-Hát... A kapcsolatunkról, mert..
-Ne is mondd. Ezt neked küldték. 
-Egy nyuszi? De aranyos. ^-^ LysCas-nak nevezem el.
-Mint Lysander és Castiel? -mérgelődött
-Neem. Hanem mint Whiskas. 
-Aha, értem. És pont Lysander neve kellett oda? Amúgy meg lány. 
-Hopszi, akkor Picúr. 
-Aranyos név. 
-Na szóval Castiel, beszélnünk kell a kapcsolatunkról, mert én.. -nem tudtam végig mondani mert már csak azt éreztem, hogy Lysander megcsókol.
-Ti meg? -majdnem beütött egyet Lysandernek.
-Castiel! Ezt próbáltam egész végig elmondani neked. De nem mertem mert tudtam, hogy ideges leszel. 
-Mert most szerinted így jobb? Áá, nem érsz te semmit. Semmit. -elment és ököllel bele ütött a falba. >.<

-Én tényleg szeretlek. -mondta Lys. 

-Én is szeretlek Lysander. -és újból egymás ajakit éreztük.

Szerencsére mi voltunk a figyelem középpontja mert a lányok oda jöttek.

-Ez. Azta. -hangzottak el a hasonló szavak. 

De nem érdekel. Szeretem Lysandert és semmi nem akadájozhat meg benne, hogy együtt legyünk. 

-Úristen Lysander, ezek olyanok mint a rajongók. -röhögtünk.

-Különben ez a nyuszi szerinted kitől van? 

-Ó hát megkaptad. Én vettem neked. Tetszik?

-Nagyon. Köszönöm. :)

Lysanderrel elbújtunk a szekrények közé. Eléggé szűkös volt de túl lehetett élni. 

(aki ismeri a Csábításból Jeles-t az tudja, hogy Lysandernek szürke haja van, az egyik szeme sárga a másik meg zöld) 

1. rész ~ Új suli

Ma van az a nap mikor új suliba kell mennem. Remélem sok kedves embert megismerek majd ott. De csak az jár a fejemben, hogy "vajon kedvelni fognak engem? Kedvesek lesznek?" De ezen nem tudtam többet agyalni mert anya behúzott a kocsiba.
-Kicsim, indulunk. Öveket becsatolni. 
-Oké, de ugye tudod, hogy nincs jogsid? -anya mindig vezetni akar, de a jogsit nem akarja megcsinálni. -.-" 
Kiszálltam a járműből és szóltam apának.
-Apa, szólj már anyának! 
-Gyere, úgyse fog kiszállni. Motorral megyünk. -közölte velem a hírt. (Mi? Van motorunk? :/, Oké.)
Megpillantottam az ámulatba ejtő motort. (két autónk van de az egyik nem jó). 
-Apa. *o* Ez meg honnan van? -kérdezősködtem.
-Vettem. A fenébe! Hol a kulcs? 
-Mindegy apa. Megyek gyalog mert elfogok késni. 
-Van buszra pénzed? 
-Van- miután elmondtam indultam is a buszhoz. 
Mikor oda értem felszálltam, de azt nem tudtam, hogy hol kell leszállni, szóval nem mentem olyan sokat. Csak néztem ide-oda és egyszer csak beleütköztem valakibe. 
-Bocsánat. Jól van? 
De a férfi nem mondott semmit csak tovább ment, semmit nem láttam az arcából mivel kapucni volt rajta. Már csak azt kell tudnom, hol van a... De megpillantottam a sulimat. Szép de egyáltalán nem hasonlít a régi sulimhoz. :/
Mikor beértem szembe találtam magam egy idős hölggyel.
-Szia. Bizonyára te vagy az új diák. -nyomott az arcán egy fura mosolyt.
-Jó napot. Igen én lennék, Amy Clark. -mondtam úgy mintha még soha nem beszéltem volna.
-Rendben, keresse meg Nathanielt a DÖK elnököt. -viharzott el.
-De.. Hol van az a Nathaniel? :/ Egyértelmű, hogy előbb a DÖK teremben keresem. -nyitottam be kopogás nélkül. 
-Ööö. -pirult el egy szőke hajú fiú.
-Ez... -nem jutottam szóhoz. 
-Kopogni nem lehet? -mondta még mindig pirult arccal.
-Bocsánat, de nekem nagyon sürgősen meg kell keresnem a DÖK elnököt. 
-Én lennék az, de menjen ki. Nem látja, hogy.... -csapott a homlokára én meg kimentem.
Ismerkednem kéne. De kivel? Bemegyek a terembe. Bementem és egy lány elém állt. 
-Szia! Te vagy az új lány? -integetett.
-Szia! Igen , a nevem Amy Clark. Neked? -kedvesnek tűnik. 
-Engem Iris-nek. Találkoztál már a DÖK elnökkel? Neki kell oda adni a dolgokat. 
-Hát.. Igen, de megzavartam, mert egy barna hajú lánnyal... Érted mire gondolok. 
-Igen értem. Ő Melody, járnak de nagyon keveset van itt. Elég vicces lehetett. -röhögte el magát. 
-Ja. -röhögcséltünk.
TRRRRR.... -csöngettek be, ami azt jelenti kezdődik az óra. 
-Jó napot minden kedves diáknak. Mint már tudjátok új osztály társatok érkezett. Kérlek mutatkozz be. -mondta a tanár én meg kiálltam. 
-Öööö. Hát. Sziasztok! -gondolkoztam mit mondjak magamról, elég félénk vagyok ilyenkor.
-Hát.. Tegyetek fel kérdéseket. -semmit nem tudtam mondani magamról. Ciki.
-Hány éves vagy? 
-Mi a neved?
-Van pasid? Nagyon csini vagy. -viharzottak a kérdések és én csak álltam és majdnem elkezdtem bőgni. 
-A nevem Amy Clark. -böktem ki nehezen. 
-Haladjál már! -kiabáltta be egy szőke hajú lány.
-Elég legyen Amber! És ha lehet tényleg gyorsabban. -közölte a tanár.
-Oké, oké, oké. Öö. 17 éves, éves vagyok és szeretek mindent ami a, a, a zenével kapcsolatos. -mondtam ki nehezen a szavakat. 
TRRRR.... Kicsöngettek mely azt jelezte ideje friss levegőt szívniuk.
-Gyerekek! Mindenki menjen ki az udvarra! -jelezte a tanár.
Mindenki kiment én meg oda mentem Iris-hez. 
-Amy. 
-Igen? 
-Meg kell ismerned a barátaimat. -meg ragadta a karom és oda húzott a többiekhez. 
-Áúú. 
-Szia. köszöntek kórusban. 
-Sziasztok. -nyomtam egy különös mosolyt az arcomra erre a lányok elröhögték magukat. 
-Mi olyan vicces? -kérdeztem 
-Hát a mosolyod te kis butus. -röhögtek. 
Mindegyikük bemutatkozott és én meg szaladtam a terembe mert bent hagytam valamit. 
-Szia. -intettem oda Castielnek. (padtársam ˇ.ˇ , egész órán Lysanderrel beszél) 
-Cső. Miért jöttél be? -kérdezte.
-Én is kérdezhetném ezt tőled. 
-Miért kell flegmázni? -kérdezte Castiel. Még hogy én flegmázok.
-Bocsánat. -.-" Na mind1. Amúgy csak a füzetemért jöttem, de már megyek is ha gondolod. 
Már léptem volna ki az ajtón de Castiel vissza szólt.
-Várj! 
-Igen? -sétáltam vissza hozzá.
-Én...nekem...el...kell..mondanom....valamit. -szégyellősködött.
-Castiel? Mi bajod? Csigát ettél? o.o
-Figyelj, én teljesen jól vagyok. De... Szerelmes vagyok beléd. bökte ki. 
-Hát.. Ööö. Komolyan? 
-Igen. Szeretnék valamit megkérdezni tőled. 
-Ne. Castiel. Tudom mit akarsz megkérdezni, hogy járok-e veled. A válaszom nem és ez nem is fog változni. Szia. -viharoztam ki a teremből. Mit tettem? 
Kimentem a lányokhoz és megse mukkantam. 
-Amy. 
-Tessék.
-Baj van? Mintha valakivel összevesztél volna. 
-Te egy gondolat olvasó vagy Rosa. 
-Tudom. >.< 
A lányok megint csak elröhögték magukat, Rosa megfogta a karomés elhúzott a lányoktól.
-Kivel vesztél össze? -aggódott Rosa. 
-Castiel.
-Azzal a bumburnyákkal. -néztem rá.
-Bocsi. -mondta Rosa.
-És min vesztetek össze? -kérdezte.
-Közölte velem, hogy szerelmes belém aztán meg megakarta kérdezni, hogy járok-e vele én meg erre kiakadtam és egy fájdalmas, szigorú nem-et mondtam. 
-Hát te nem vagy komplett. Castiel nem szeret bele mindenkibe, csak abba akit tényleg igazán szeret és különlegesnek tartja. Szerintem ezt nagyon elcseszted. -mondta.
-Tudom. Hogyan tehetem jóvá? Mondd. -kezdtem el sírni. 
-Hát. Ha igazán szereted akkor én a helyedben bocsánatot kérnék, ráadásként igent mondanék. 
-Köszönöm Rosalya. Nagyon jó barát vagy. -öleltem át. 
-Nincs mit. Te is. Sok sikert! -szaladtam be a terembe.
-Mit akarsz már megint? -úristen. Castiel sír. 
-Castiel. Kérlek ne sírj. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. -huppantam le mellé. 
-Nem sírok. 
-Castiel. Bocsáss meg. Szeretlek! 
-Tényleg?
-Igen. És leszek a barátnőd. 
-Én is szeretlek Amy Clark. -kimondta és abban a pillanatban átölelt.

Képet készítette: Szofi S.